Sorsfordító szilveszter

Vadorzó

Könnyű vörösbor, - ki gondolta volna - nem is olyan könnyű téma. Idővel azonban többé- kevésbé mindenki felszabadultan csacsog. Kezdem én, mondja valaki. Nem is meséltem nektek. Sőt senkinek. Szilveszterkor találkoztunk. Egy nagy társaságban buliztunk, alig ismertem valakit. Bűnösen vonzó volt, s mint ennek jelét is adta, én is neki. Akkor úgy gondoltam, férjem van, szeretem, tisztelem, és ugyan nincs köztünk már semmi, ami szexnek nevezhető, nem tehetem ezt vele.

Nyáron találkoztunk újra egy fesztiválon, ugyan az a szilveszteri csapat. Ahogy tudtam kerültem, nem is néztem rá, hiszen nem akartam tőle semmit. Kapóra jöttek az akkor még csak óvodás gyerekek, őket kellett állandóan elkísérnem valahova.  A fantáziám persze nem kicsit beindult, de a hév alábbhagyott, ahogy teltek a hónapok.

Újra elérkezett a több napos szilveszter. Villány. Első nap tartottam magam, de második nap kora estéjén az egyik borásznál jócskán többet ivott mindenki a kelleténél. Mondanom sem kell, én is. Elindultunk visszafelé a szállásra. Ott valami történt. Olyan volt, mintha minden elfojtott vágyam egyszerre tört volna fel bennem. Sőt nem olyan volt, ez is történt. Amiről már azt hittem nem is létezik és hittem, már nem is fogok soha többet ilyet érezni, hiszen a férjemmel már nem ment, megcsalni pedig eszem ágában sem volt. Itt csattant fel a női kórus: „de hülye vagy!” .  Honnan került elő? Másodszor az életben kellett arra rájönnöm, hogy „ésszel”, erős akarattal nem lehet elnyomni élő, létező érzéseket.

Az úton mögé kerültem és megfogtam a fenekét…

(Folyt. köv.)

http://gyerebuci.blogstar.hu/./pages/gyerebuci/contents/blog/13009/pics/lead_800x600.jpg
Sorsfordító szilveszter
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?